A skunk és a szkizofrénia

A brit sajtót bejárta a hír, hogy egy új kutatás bebizonyította, a magas potenciájú kannabisz hétszer kockázatosabb a szkizofrénia kialakulása szempontjából. A Belügyminisztérium sietve úgy kommentálta a hírt, hogy ez is igazolja a kormány azon lépésének helyességét, amellyel a kannabiszt a veszélyesebb drogok osztályába helyezte át. Érdekes a minisztérium hirtelen támadt érdeklődése a tudomány iránt – hiszen ugyanez a minisztérium nemrégen a saját tudományos tanácsadó testületének a javaslatát is semmibe vette, és kirúgta annak fejét, David Nutt professzort. Ez persze önmagában nem jelenti azt, hogy maga a kutatás ne tarthatna számot a mi érdeklődésünkre.

A vizsgálat eredményeit a Brit Pszichiátriai Folyóirat (British Journal of Psychiatry) című szaklapban jelentték meg a londoni Pszichiátriai Intézet kutatói. 280 olyan pácienst választottak ki az esetcsoportba, akiknél a kezdődő szkizofrénia tüneteit diagnosztizálták az orvosok Dél-Londonban. Majd ugyanerről a környékről 174 hasonló egzisztenciális helyzetű, életkorú stb. egészséges embert válogattak be a kontroll-csoportba. Többek között mindenkitől rákérdeztek a stimulánsok vagy a kannabisz fogyasztására. Az első érdekes eredmény az volt, hogy a két csoport nagyjából ugyanakkora arányban fogyasztott már kannabiszt (kb. 60%), a szkizofrének azonban gyakrabban voltak napi rendszerességű használók, ezenkívül nagyobb arányban (37% és 78%) fogyasztottak potensebb marihuánát (skunk). Ebből számolták ki, hogy az erősebb kannabisz-fajták rendszeres használata a szkizofrénia kialakulásának 7-szeresen magasabb kockázatát jelenti. Az első kannabisz-fogyasztás életkorában nem mutatkoztak különbségek a két csoport között. A kutatók szerint ez alátámasztja azt a vélekedést, hogy a kannabisz aktív hatóanyaga, a THC az elsőszámú rizikótényező. Ennek szerintük komoly közpolitikai következmnyei vannak, tekintve a potens kannabisz széles körű hozzáférhetőségét.

Vajon valóban bizonyíték ez a kutatás a kannabisz-fogyasztás és a szkizofrénia közötti oksági kapcsolatra? Az eset- és kontroll-csoportban nagyjából hasonló arányban fogyasztottak kannabiszt, az tehát bizonyosnak látszik, hogy önmagában a kannabisz-fogyasztást ez a kutatás nem azonosította rizikótényezőként. Az alacsony esetszám miatt kétséges az is, hogy mekkora a jelentősége annak a különbségnek, amely a potens marihuánát fogyasztók arányában mutatkozott a két csoport között. Érdekes például, hogy ez a vizsgálat nem talált különbséget a kannabisz kipróbálásának életkorában – míg a korábbi hasonló kutatások a korai kipróbálók körében nagyobb arányban találtak későbbi szkizofréneket. Az, hogy a kannabisz-fogyasztás megelőzte az első pszichotikus tünetek jelentkezését, még nem jelent feltétlenül bizonyítékot az oksági kapcsolatra. Ha a különbség egy nagyobb mintánál is fentmadaradna, akkor is lehet úgy magyarázni, hogy egyes emberek ugyanazon okból szívnak több és erősebb marihuánát, amely a szkizofréniára is hajlamossá teszi őket. Számos ilyen genetikai vagy környezeti tényező lehet, amit ez a kutatás nem volt képes azonosítani. Az epidemiológiai vizsgálatok például kimutatták, hogy a nagyvárosi életkörnyezet és a migráns státusz a szkizofrénia magasabb kockázatát hordozza magában.

A lakosságnak körülbelül 1%-át diagnosztizálják szkizofréniával, és bár a kannabisz-fogyasztás az elmúlt években jelentősen növekedett, a szkizofrénia előfordulása nem nőtt. Ezt mutatta ki egy szintén idén publikált, de a mostaninál jóval nagyobb mintán végzett vizsgálat, amely a Belügyminisztérium érdekes módon nem kívánt kommentálni. Ha valóban létezne olyan szkizofrénia, amit a kannabisz okoz, tehát amely a kannabisz fogyasztása nélkül elkerülhető lett volna, akkor vajon miért nem nőtt a fűszívással arányosan a szkizofrén megbetegedések számaránya is? Dán kutatók ezenkívül kimutatták azt is, hogy azok a fiatalok, akiknél a kannabisz-fogyasztását összefüggésbe hozták a kezdődő szkizofrénia tüneteinek megjelenésével, valójában ugyanakkora genetikai/családi hajlammal rendelkeztek a betegségre, mint akik nem fogyasztottak kannabiszt. A most megjelent cikk szerzői is nyitva hagyják azt a kérdést, hogy vajon a fűszívás tesz hajlamossá a pszichózisra embereket, vagy inkább arról van szó, hogy a pszichózisra hajlamos emberek nagyobb valószínűséggel szívnak füvet. Mindenesetre egyetérthetünk a Guardian publicistájával, Deborah Orr-al, aki rámutat, hogy ha ki is derülne, hogy ha az erősebb potenciájú kannabisz valóban nagyobb kockázatot jelent a szkizofréniára hajlamos embereknek (akik, tegyük hozzá, egy törpe kisebbséget alkotnak az összes fogyasztó körében), ez a tény nem a tiltása, hanem a szabályozása mellett jelentene érvet.

info: Drogriporter.hu