Hogyan előzzük meg a kannabisz kiváltotta szorongást ... politikusoknál

A kannabisz szorongást, nyugtalanságot és dühöt válthat ki politikusokból. A kannabisz által gerjesztett pszichológiai szorongás szindróma (cannabis induced psychological distress syndrom - CIPDS) következményei közé tartozik a politikai és jogi szabályozás terén megnyilvánuló túlreagálás, illetve a kannabisz használat és abúzus közötti különbség érzékelésére való képtelenség.

A drogellenes háború időszakában ezen különbség megtételét akár hazafiatlan cselekedetnek is minősíthetik,[1] az ellenséggel szembeni határozatlanság megnyilvánulásának. Egy a CIPDS-el kapcsolatba hozott trend az, hogy elkobozzák azoknak az embereknek a jogosítványát, akiknek a vizeletében a tetrahidrokannabinol inaktív metabolitáit fedezik fel.[2] A paranoia súlyosabb eseteiben még az orvosi kezelést is a társadalomra való fenyegetésként értékelik, mivel az "destabilizálhatja azt a társadalmi normát, mely szerint a drogfogyasztás veszélyes,"[3] A politikusok figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy számos orvosi receptre vagy recept nélkül kapható gyógyszer potenciálisan veszélyesebb a kannabisznál. A kannabisszal kapcsolatos túlzó törvénykezést a generációs konfliktus modern megnyilvánulásának tekinthetjük.[4] 

A CIPDS hatása alatt álló politikusok megnyugtatásához tényszerűségre és ésszerűségre van szükség. A kannabisz terméketlenséget, rákot, kognitív hanyatlást, dependenciát, közúti baleseteket, szívrohamot okoz, veszélyesebb drogok használatához vezet: ezekkel az érvekkel szokták a kannabisz elleni háborút igazolni. A drogok átralmasak lehetnek, akár legálisak, akár illegálisak, de a kannabisznak tulajdonított veszélyek gyakran el vannak túlozva.[5] [6] 

A kannabisz elleni háború egyik fő igazolása manapság az, hogy potenciálisan veszélyes a serdülők mentális és szociális egészségére. A Lancet eheti számában John Macleod és kollégái kimutatták, hogy a kauzális kapcsolat sokkal bizonytalanabb, mint ahogy azt gyakran állítják, és számos közkeletű félreértésre mutattak rá a droghasználat tanulmányozásával kapcsolatban, például a zavaró tényezők kontrolljának hiánya. Egy gyakran idézett svéd tanulmány[7] például a skizofrénia előfordulásának 6-7-szeres valószínűségi arányát mutatja ki azoknál a 26 év átlagéletkorú fiataloknál, akik 18 éves koruk előtt 50-nél többször használtak kannabiszt. Ez a tanulmány azt állítja, hogy a kannabisz a skizofrénia kialakulásának fontos tényezője. Számos zavaró tényező kontrollja után azonban a kockázat 3-1-re csökkent, számos egyéb olyan tényezőre utaló jellel, amelyek tovább csökkenthetik a kockázatot, azonban nem kerültek be a statisztikai modellbe, mivel nem állt rendelkezésre megfelelő adat. 

Egy másik tanulmány[8] áttekint a kannabisz és pszichózis összefüggésére vonatkozó öt longitudinális tanulmányt. A szerzők arra következtetnek,[9] hogy ezek közül csupán egy tanulmány veszi számba a skizofrénia prodromális (bevezető) megnyilvánulását a kannabisz fogyasztását megelőző időszakban a vizsgált fogyasztóknál. Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy "a 18 éves kannabisz-használók csupán akkor értek el magasabb pontszámot a skizofrén-szimptómákat mérő teszteken, ha már 11 éves korukban is pszichotikus tüneteket figyeltek meg náluk," és hogy a 15 éves korukban kannabiszt fogyasztóknál nagyobb valószínűséggel fordultak elő skizofrén jelelgű rendellenességek, még akkor is, ha a 11 éves korukban előforduló pszichotikus szimptómákat kontrollálták. A kutatók arra következtettek, hogy a kannabisz a pszichózist okozó tényező a "sérülékeny fiataloknál." 

Vannak arra utaló bizonyítékok, hogy a kannabisz hozzájárul a pszichoszociális problémák kialakulásához a serdülőknél és fiatal felnőtteknél, és egyetlen felelősségteljes felnőtt sem akarhatja, hogy a fiatalok drogozzanak. Nem kérdés az, hogy szükség van ezzel kapcsolatos felvilágosításra és prevencióra, de kemény viták folynak arról, hogy mi a helye a represszív intézkedéseknek ebben a kontextusban. Kevés okunk van feltételezni azt, hogy a kriminalizáció komolyabb hatást gyakorolt volna a fiatalok kannabisz-fogyasztásának elterjedtségére.[10] Úgy tűnik ezenkívül, hogy a tilalom csak növeli a droghasználat károsságát és társadalmi ártalmakkal jár. 

Úgy gondolom, hogy a kannabisz-törvénykezésnek a brit kormány által ezévben végrehajtott módosítása (a B osztályból a C osztályba való áthelyezés) ésszerű kísérlet a kannabisz illetve az annak betiltása által okozott ártalmak kiegyensúlyozására. A Peter Maguire és a Brit Orvosi Kamara által kifejtett aggodalmak,[11] melyek szerint "a közvélemény szemében az újraosztályozás egyenlő a kannabisz biztonságossá nyilvánításával," azon a helytelen feltevésen alapulnak, miszerint a kannabiszt annak idején azért nyilvánították illegálisnak, mert használata veszélyesnek bizonyult. Számos veszélyes cselekedet legális, például a síelés, szex, sörivás, hamburgerevés és aszpirinszedés. A kannabisz nem azért lett illegálissá, mert veszélyesnek bizonyult, hanem mert az amerikai Kábítószerügyi Iroda vezetőjének, Harry Anslingernek és kollégáinak új ellenségre volt szüksége azután, hogy az alkoholtilalom 1933-ban megbukott. A kannabisz veszélyeiről szóló híreszteléseket 1937-es szenátusi meghallgatása során sokkoló hatású manipulációra használta fel. Ilyen sokkoló hír volt például a következő: "Egy férfi a marihuána hatása alatt lefejezte legjobb barátját, majd miután a drog hatásai elmúltak, saját maga is elszörnyedt azon, hogy mit tett." Az Amerikai Orvosi Kamara megbízottja erősen ellenezte az 1937-es Marijuana Tax Act[12] bevezetését, mondván, hogy "ha tiltó adótörvény bevezetésével próbáljuk megelőzni a marihuána használatát, akkor elvágjuk a lehetőséget a jövő kutatásai elől, melyek esetleg feltárhatnák a kannabisz jótékony gyógyászati használatát."[13] 

Olyan időket élünk, mikor a drogoktól való teljes önmegtartóztatás irreális és terméketlen paradigmája lassan szertefoszlik. A drogmentes társadalom hívei nehezen tudják elfogadni ezt a tényt, a felelősségteljesen gondolkodó politikusok és orvosok pedig nehezen tudnak megfelelő állást foglalni a vitában. Mindazonáltal meg kell tanulnunk félelem nélkül kezelni a drogokat és azok lehetséges veszélyeit. 



Franjo Grotenhermen